Gyermekek és családok

A méltányos átállási folyamatok megfelelő szociálpolitikai intézkedéseket igényelnek, amelyek támogatják a jó munkafeltételeket, a jól működő kollektív tárgyalásokat és munkaügyi kapcsolatrendszereket, továbbá megfelelő szociális védelem biztosításával segítik az átállás által érintett munkavállalókat. Az EGSZB javaslatokat kíván megfogalmazni a szociális jogok európai pillérének végrehajtására készülő cselekvési terv kapcsán. A magánszektor részéről jelentős összegű beruházásra lesz szükség. Idősoros országos statisztikai adatok segítségével kimutatható, hogy az elmúlt évben a szabályozó megváltozása miatt 10%-kal csökkent a halmozottan hátrányos helyzetű és 15%-kal a hátrányos helyzetű tanulók aránya, s ez a csökkenés leginkább a szakközépiskoláknál volt érezhető. Évfolyamonként elemezve a hátrányos helyzetű és halmozottan hátrányos helyzetű tanulók létszámát jól látszik, hogy a 8. Évfolyamra radikálisan csökken, a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók esetében kevesebb mint a felére (közel 6000 fővel), vagyis ők feltételezhetően kimaradnak az iskolából.

H�tr�nyos helyzet� �s halmozottan h�tr�nyos helyzet� gyermekek

Évfolyamon már kevesebb mint a felére csökken az arányuk és 2/3-ra a létszámuk. Évfolyamhoz sorolnak minden egyéb, eredetileg sorszámon kívüli évfolyamot, a nyelvi előkészítőt, a felzárkóztató évfolyamokat (Hídprogramok, Arany János Tehetséggondozó Program), így azok a tanulók, akik ilyen osztályokba járnak, két éven keresztül szerepelnek a 9. Évfolyamosok között, mivel a következő évben valóban 9.-esek lesznek. Évfolyamon a legmagasabb az évismétlők aránya, szakiskoláknál például 20,4%. Feltételezhető, bár erre nem volt országos adatgyűjtés, hogy a HH és HHH tanulók között még ennél is magasabb az évismétlők aránya. Mindezeket figyelembe véve, igen jelentős a vizsgált tanulócsoportok csökkenése, vagyis a lemorzsolódásuk, különösen a halmozottan hátrányos helyzetűek tekintetében.

• Alapvető fontosságú a felkészülés, továbbá a döntések meghozatala előtt a munkavállalók képviselőinek telephelyi és vállalati szintű bevonása.
• Térképen kiemelten jelennek meg azok a járások, melyek legalább három mutató esetében kerültek az 50 legkedvezőtlenebb értékkel szereplő járások közé.
• Nehézségekkel szembesülnek akkor is, amikor megtakarítani, hitelt felvenni, biztosítást kötni szeretnének, vagy fizetési szolgáltatásokat vennének igénybe.
• Az alapító egyházak összefogása ma már szakemberek, önkéntesek, adományozók és felelős vállalati partnerek egyre bővülő közösségeként segíti a bajbajutottakat és nélkülözőket.

A hátrányos helyzet területi megoszlása

A leszakadó térségek lakosságában rendszerint felülreprezentált a legalacsonyabban iskolázott, előítéletektől övezett, lenézett roma/cigány népesség. Bár gyakran ők adják a beiskolázandó gyermekek és fiatalok jelentős hányadát, a középfokú oktatás rájuk tud a legkevésbé számítani, mivel nagy számban nem érik el ezt az iskolázottsági szintet (Forray–Híves 2003). Az EGSZB úgy véli, hogy az átállásra irányuló tevékenységekhez kapcsolódó uniós szintű finanszírozási és támogatási eszközöket nemzeti erőforrásokkal kell kiegészíteni, a különböző irányítási szintek megfelelő koordinációja mellett.

A „hátrányos helyzetű” tanuló (HH) és a online kaszino „halmozottan hátrányos helyzetű” tanuló (HHH) fogalmát a gyermekvédelmi törvényben meghatározottak szerint használom. A vonatkozó adatok egy része az ezt megelőző szabályozó – a közoktatási törvény 121. §-a – szerint került bele a tanulmányba.3 Mindkét szabályozó alapvetően a család szociokulturális hátrányát veszi figyelembe, így a térségi elemzések során is ezeket a dimenziókat vizsgálom, nemcsak iskolai, hanem tágabb társadalmi kontextusban.

A Hlas-SD nem támogatja a veszélyeztetett csoportok helyzetének romlását

A terepkutatási tapasztalataink szerint több iskolában 2013 őszén még a korábbi szabályozó alapján jelentették le a tanulókat, így a pontos változás csak a következő adatok megjelenésekor lesz látható, várhatóan 2015 tavaszán, nyarán. A hátrányos helyzetű tanulók oktatásának fejlesztése többszintű együttműködéssel képzelhető el, melyben fontos szerep jut az oktatáspolitikának, a helyi és járási szintű törekvéseknek, intézményi innovációknak és a civil társadalom szereplőinek. Összességében az látszik, hogy a nagyobb csökkenés a hátrányos helyzetű tanulóknál történt, az arány közel 15%-kal csökkent, különösen erős a csökkenés a szak­középiskoláknál (20%). Ennek oka, hogy az új szabályozó egy további feltétel elvárásával nehezítette a kategóriába kerülés lehetőségét. A halmozottan hátrányos helyze­tű tanulóknál kisebb arányú volt a visszaesés (10%), itt is a szakközépiskolákban volt a legnagyobb a csökkenés.